Ramóna mellplasztika blogja

Az ébredés picit furcsa volt, és nem a legkellemesebb, de ez csak az altatás miatt volt. Pár percig még homályosan láttam, és a szédülés mellett egy picit hányingerem is volt. Ez azonban természetes, és abszolút elviselhető. Ami viszont kicsit rosszabbul érintett, az az volt, hogy sajnos nagyon elkezdtem köhögni. Akkor érzékelhettem először a változásokat, ugyanis eléggé fájt a mellkasom.

 

Megérkezve a kórházba, fél 8-kor bejelentkeztem a recepción, majd felmentünk az emeletre, ahol nagyon kedves volt mindenki. Megmutatták a szobámat, ami szépen berendezett és tiszta volt, igazából inkább hasonlított egy szállodai, mint kórházi szobára. Később aláírtam a szükséges papírokat, majd pár perc múlva meg is érkezett a Doktor úr, akivel átmentem az egyik rendelőbe, még egyszer megbeszéltünk mindent a mellműtéttel kapcsolatosan, gondosan berajzolgatott, megcsinálta a műtét előtti képeket, majd visszakísért a szobámba.

 

Már nem volt sok idő hátra a műtétig, előtte való héten eljött a vizsgálatok ideje. Ezek a szokásos vérvétel és vizelet vizsgálatok, és természetesen a mell ultrahang vizsgálat, amik szerencsére az Aestheticaban is elérhetőek már.

Én is megkaptam az időpontomat mindenre, amelyeken természetesen pontosan meg is jelentem. Mivel kicsit félek a tűtől, vicces módon jobban tartottam a vérvételtől, mint magától a műtéttől. :) Azonban semmi okom nem volt az aggodalomra, ugyanis a nővér nagyon óvatosan, gondosan és precízen vette le a vért. Utána indultam az ultrahangra. Akkor még nem sejthettem, hogy az egész műtét veszélybe kerülhet... Felfeküdtem az ágyra, a doktornő pedig elkezdte vizsgálni a melleimet. Ekkor jött az a váratlan dolog, ami hideg zuhanyként ért. Mindkét mellemben csomókat találtak, ráadásul ezekből 3, vészesen nagynak bizonyult. Az ultrahangos vizsgálatot végző doktornő biopsziát javasolt, és ebben az orvosom is egyetértett.

 

Elkezdtem hát böngészni az interneten, ott bukkantam az Aesthetica honlapjára. Rögtön elnyerte a tetszésemet az egész, és ráadásul mit ad Isten, véletlenül rábukkantam az álláshirdetésekre is, és pont egy nekem való munka volt a kínálatban. Gondoltam mi bajom lehet, beadom az önéletrajzomat és bízom a csodában. Mivel picit hosszabb idő is eltelt már, mégsem hívtak vissza, a munka részéről le is mondtam, de a mellekről nem! Keresgéltem más honlapokon is, mégis az Aesthetica volt a legszimpatikusabb. Egyszer aztán megcsörrent a telefon, és behívtak egy interjúra... :) Fülig ért a szám a boldogságtól, 2 nap múlva pedig az állás már az enyém is volt.

 

A többi lány már javában hordta a szebbnél szebb melltartókat, mikor nekem még szinte semmi se látszott. Nagyon rosszul éreztem magam, de gondoltam, hátha nálam kicsit később indul be a folyamat. Várva vártam, hogy mikor történik már meg a változás, de mind hiába.

Már tini koromban, - mikor középiskolába kerültem – éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben a melleimmel.